2015. június 14., vasárnap

51.fejezet~Elhagytál.


Csak úgy szeltük az utat.A reptértől eltávolodva a szívem visszanyerte eredeti ütemét.Az ujjaim görcsösen kapaszkodtak az előttem ülő srácba.Meleg volt,a nap szinte csak úgy sugárzott,de még így is láttam,hogy teljes testében remeg.
Volt egy olyan érzésem,hogy nem úsztam még meg de azt sem szerettem volna,hogy szegény fiú elöttem kapjon szívrohamot!
Elöttünk olyan százötven méterre egy hatalmas útzárat húztak fel a zöldes sárga kabátos rendőrök.Különös...egy gépet sem láttam ami a földet túrná vagy,hogy autók  egymás hegyén hátán fetrengenének.Nagyon nem volt valami rendben itt!
Lassan megmentőmhöz hajoltam.
-Lassíts le de ne menj hozzájuk túl közel.Valami nem stimmel!
Értetlenül probált hátra fordulni,de legnagyobb megkönnyebbülésemre megállt és leállította a motrot.
Óvatosan leszálltam és olyan tekintettel mértem föl helyzetünket,hogy bármelyik pillanatban eltudjunk rohanni vele...kivel is pontosabban?
-Ne haragudj,hogy is hívnak?-pillantottam rá hüledezve.
Mekkora paraszt vagyok!Megment és még a nevét sem tudtam.
-A-a nevem Dez.-dadogott.-Nem tudom ,hogy bűnöző vagy drogdíler vagy e de az a srác a reptéren nem úgy nézett ki,mint aki valaha feladja és ne haragudj az ilyen komoly dolgokból jobb szeretnék kimaradni,mert nem nézne ki jól az egyetemi jelentkezésemben.
-A nevem Lucy és annak a gyerek az életét kellene inkább feladnia!Nem vagyok én senki fontos csak egy leérettségizett diák akit elraboltak Bestonbol.-mérgelődtem.
A srác arca mintha hirtelen kivirult volna.
-Bestoni vagy?Én is onnan származom,ezt a véletlent!-mondta őszinte örömmel a hangjában.-Nos azt hiszem itt ragadtunk egy ideig.
Pillantásom követte az övét és gyanakodva mértem végig a csekély távolságra álló két rendőrt.Dez óvatosan megkerült majd  elindult feléjük.
-Sajnálom uraim,de sűrgős dolgunk van.Megtennék ,hogy férre álnak?
-Sajnálom kölyök de itt nagyobb erők munkálódnak.-felelte szárazon az egyik.
Figyeltem az arcukat ahogy beszélgetés közben mintha morogtak volna.
Sosem hallottam még ilyen hangot embertől...maximum egy autótól vagy egy motortól.
Az nem lehet!
Ijedten pördültem meg tengelyem körül és a távolba meredtem.Nem is olyan messze nagy porfelhő keletkezett az út felett.A morgás tényleg nem a két rendőrből jött,hanem a minket éppen utolérő autókból.

Már éppen kiáltottam volna Deznek,de ekkor egy lövés hangja rázta meg a térséget.Ijedten ugrottam hátra miközben a motor eldőlt mellöllem.
-A motorom!-kerekedtek el Dez szemei,majd hitetlenkedve rohant vissza hozzám vagyis inkább a motorjához.
-Ez csapda!El kell tünnünk innen.A srác a reptérről követett bennünket!-hadartam kétségbeesetten.-Futnunk kell!
Dez pár pillanatig még sokkban volt ,de mintha eljutott volna a tudatáig,hogy a motoránál perceken belül akár sokkal több mindent is elveszíthet.
Szerencsétlenül tántorgott el a jármű mellöl.
-Innen nem mentek sehova!-kiáltott ránk az egyikük és a fegyvert már ránk szegezte.
Tökéletesebb időzítés sem kellett ahhoz,hogy a három fekete BMW is lefékezzen mellettünk.
Az első kettőből két nagy darab férfi pattant ki.Az egyiket felismertem.A fánkzabáló,aki vigyázott rám a mosdó előtt.
-Azt hiszem nincsenek túlságosan jó kedvükben.-remegett meg Dez,mire megfogtam az egyik kezét bátorítás képpen.Olyan erőtlen volt az érintése,hogy tudtam kettőnk közül én vagyok a "férfi".
-Azt hiszem ezt nem úszom meg.-motyogtam halkan.

Egy újabb ajtó csapódás hallatszott.Justin akár egy gepárd úgy lépegetett felénk,bár a tekintete olyan mérges volt mint egy gorilláé és mikor a Dezzel összefonódott kezünkre pillantott csak úgy szikrát szórtak a mogyoróbarna szemei.Ha nem ismertem volna egyből arra tippelnék,hogy féltékeny,de az kizárt...akkor kellett volna legyen szíve.
Nagyjából másfél méterre megállt  előttünk.
Eddig fel sem tűnt a külseje.Tapadós holló fekete márkás farmert viselt egy feszülős fehér atlétával ,majd erre egy ugyszintén fekete dzsekit vett fel.A haja kócos volt és arca kipirult.A tökéletes kisfiús imidzse még mindig gondolom tarolt a lányoknál.Elképesztően nézett ki,egyszerűen gyönyörű volt!
Beleborzongtam.
Kissé ingerültnek tűnt.
-Szállj be a kocsiba!-kiáltotta ellenvetést nem tűrő hangon.
-Minek?Hogy a kis játékszereddé változtass és úgy bánj velem,mint a házi örömlányoddal?-húztam kísérteties mosolyra a számat.
-Engedd el!-felelte nyugodtan.
Értetlenkedve figyeltem.
-Ugyan mégis mit?
-A kezét.Engedd el a kezét.-felelte halkan amivel jobban megijesztett mintha torka szakadtából üvöltött volna.
Láttam,hogy nagyon türtőzteti magát az emberei előtt.
Valamiért idegesítette ha Dezhez értem,én meg imádtam ha egyre idegesebb.Úgy is tudtam,hogy vele kell mennem,mert a semmi közepén nem jó esélyekkel élném túl.De akkor már elszórakozom.
Lassan bűnbánó arccal fordultam Dez felé és.. megcsókoltam.
A srác egyszerűen kővé dermedt.
Éreztem,hogy a keze megfeszül az enyémben azután elernyed és az arcomhoz nyúlva húzott közelebb magához.
Nem hiszem,hogy más takarító is ilyen szívélyes lett volna vele valaha.
Kissé kábultan fordultam el tőle reménykedve,hogy tervem bevállt.
Ohh még mennyire!
Az a hihetetlenül szép sötétbarna szempár csak úgy izzott,nem látszott benne más csak mérhetetlen mennyiségü düh.
-Dez velem van,ha én megyek ő is jön velem!-jelentettem ki.
Kétségbe se vontam ha esetleg itt maradna garantáltan megölnék.
Justin intett egyet majd az egyik állatkája masírozott mellénk és,mint a rossz kutyákat Dezt a nyakánál megfogva elrángatta majd egy nem túl baráti mozdulattal bedobta az egyik kocsiba.
Ideges lettem.
-Még mindig nem érted igaz?
-Mit?-szaladt ráncba a szemöldököm.
-Hogy ebben a játszmában nem én vagyok a rossz fiú!-kacsintott majd megfordult és a kocsi fele vette az irányt.
Hogy ennek milyen jó segge van!
Uramisten miért gondolkodom ilyeneken?Be kellene fognom.

Bieber az egyik kocsihoz sétált majd kinyitotta várakozóan az ajtaját.
Óvatosan elhaladva mellette beszálltam.Megkerülte a járművet és ő is bepattant.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre az út síri csendben telt aminek a következtében elaludtam az ablaknak dőlve.
Utáltam ezért magamat.
Egy fehér háznál álltunk meg amolyan filmbe illően Hollywoodinak tűnt.Mire oldalra néztem Justin már kiszállt a kocsiból és elindult a gorilláival a kapu felé.Követtem őket egyenesen a bejáratig ahol azonban megtorpantam
-Ameddig elaludt a kisasszony a főnök az mondta a barátját vigyük vissza a reptérre.-fintorodott el a fánk zabáló.Úgy éreztem még mindig neheztel rám a szökésem miatt,de legalább Dez jol van.
Egy kelletlen sóhaj kíséretében vonszoltam magam tovább egészen a nappiliban elhelyezkedő hófehér kanapéig,amin őfelsége telepedett le.
Azt is észrevettem,hogy a két gorilla az ajtó előtt állva maradt.
-Mit keresünk itt?-fordultam zavarodottan Justin felé.
-Te vendégeskedsz,én itt lakom.-felelte amolyan' mintha nem látnád tekintettel'.
-Itt fogunk maradni?
-Mielőtt még eszedbe jutna,hogy esetleg megszöknél utoljára mondom,hogy ez nem Beston.Itt komoly emberek vannak a háttérben akik erősen nem akarnak életben tartani téged!A múltkor csak szerencséd volt,hogy én találtalak meg.Ha más tette volna bizonyára  már valamelyik bokor alján heverne a csinos kis tested vérbefagyva.-mondta olyan hidegséggel a hangjában,hogy mindenem megfagyott hirtelen.-Egyébként a ház be van riaszta ha kinyitod az ajtót akár az ablakot  olyan hangosan fog szólni ,hogy akár kilométerekre is meghallják.Jaj igen és a másik,hogy a húsz kilóméteres körzetünkben nincsen semmi csak fák és egy folyó.Az erdőben kigyókkal,medvékkel találkozhatsz de elég gyakran megfordulnak erre felé a farkasok is.-fejezte be a kisebb előadását.
Idegesen toporogtam előtte még mindig szótpanul.
Valahogy ahogy ott ült és elmélyedve tanulmányozta az egyik ujságot amit idő közben az üvegasztalról emelt el elképzelhetetlenül más volt,mint a gimis évek alatt.Mondhatni már nem is srácnak tűnt ahogyan heverészett és rideg tekintettel olvasgatta azt az ujságot,sokkal inkább férfinek.Egy olyan férfinek akiből csak úgy sugárzik a magabiztosság és a szexiség.
Egyértelműen nekem mára kilötték az agyam.

Gyorsan végignéztem magamon.Wc és mosószer erős illata keveredett az izzadságommal.Magamtól undorodva fordultam Justinhoz.
-Merre találom a fürdőszobát?
-A szobádnak van saját fürdőszobája,ami az emeleten az ötödik ajtó lesz jobbra.-felelte távolságtartóan majd szeme sarkából éreztem,hogy végigmér majd találkozik a tekintetünk és mintha megijedt volna,hogy rajta kaptam.A mellkasa szembeszökően gyorsan emelkedett.
Azt hiszem Justin Bieber szenvedett a látványomtól,egyre furcsább volt az egész.Mindig elmondhattam,hogy a legnagyobb seggfej volt velem,de a szemében mindig is ott lángolt valamilyen tűz,ami most szőrén szálán eltünt és helyette a hidegség és a távolság tartás vette fel a helyét.
Semmit sem értettem még abban a pillanatban.

A melegvíz csak úgy  felfrissített.Törülközőbe csavarva billentem ki a fürdőből.
Na basszus teljesen elfeledkeztem,hogy nincs is ruhám.
Kikukkantottam a folyosóra és örömmel tapasztaltam,hogy tiszta a terep.Halkan közelítettem meg Justin szobáját.Az ajtaja nyitva volt és halk beszélgetés szürődött ki rajta.
Justin éppen az ágyán ülve telefonált,nekem háttal.
Mintha megérezte volna,hogy ott vagyok egyből letette a telefont és én szorosabbra húztam magamon a törcsim.Kérdő tekintettel figyelte ahogy beljebb sétáltam.
-Nem igazán volt időm bepakolni a két elrablásom között szóval kölcsön tudnál adni valamit amiben aludhatnék?-vörösödtem el.
Szó nélkül felállt majd egy fekete polót vett elő az egyik szekrényből és megállt előttem.Látszott rajta,hogy rájött ha felém dobja és utána nyúlok akkor másodpercek kérdése mikor leszek mesztelen.Ehelyett a legváratlanabb dolog történ.
Justin egy szó nélkül odasétált majd gyengéden a vállamra tette az anyagot és egyből elhátrált.
Fogalmam nincs miért viselkedik így velem...
Lassan visszarohanok a szobámba majd a fürdőben magamra kapva a polót bebújtam az ágyba.
Elkábultan feküdtem a drága ágyneműben.Justin jellegzetes illata teljesen megbénított.Menta és citrom.Hmmm.
A testem beadta magát a fáradságnak de az agyam egyre jobban csak pörgött.Én nem akarok olyan lenni akit elhagynak,nem akarom,hogy megint megtörténjen...nem bírnám ki megint.A szívemet így is már csak apró ragtapaszok tartják össze...elég egy kis löket és megint az lesz mint régen..

Arra ébredtem,hogy a szoba ajtó kattan.Mivel éppen csak elaludtam beletelt jó néhány másodpercbe,hogy eldöntsem nem álmodom-e.
Különös de nem rémülök meg amikor a szobám ajtajában egy magas alakot pillantottam meg.
Bárhol felismerném.
Megszólalnék, de elakad a szavam, ahogy az ágyamhoz lép. Az ágy 
lábánál megáll.
Előrehajol és megfogja a takarómat majd egy gyors de óvatos mozdulattal lehúzza rólam. 
Nem szólal meg, és én sem beszélek. Ösztönösen érzem, hogy a szavak 
megtörnék a pillanatot és azt a világért sem akarnám. 
Lassú mozdulatokkal kinyújtja a karját, és hosszú ujjait a bokám köré 
fonja. Lassan magához húz, az ágy lába felé. Elakadt a lélegzetem az 
izgalomtól. De nem törtem meg a csendet. 
Enged a szorításán, de ahelyett hogy eleresztene, most végigsimítja a 
lábamat a térdemig, ahol megáll a keze.Látom, hogy előrehajol, aztán a 
száját érzem a bal combomon. 
Mintha tüzes vas érne hozzám. A nyelve 
a bőrömet csiklandozza, és elönt a forróság. 
- Másra sem tudok gondolni, mint arra, hogy mit csinálnék veled - 
suttogja alig hallhatóan. - Ha nem akarod, most szólj. Ha nem kívánsz, 
abbahagyom!
Inkább csak meglepődtem ezen a kérésen.
Utáltam-e?Igen.
Haragudtamrá?Még mennyire!
De,hogy kívántam e arra egyszerű volt a válasz.
Mindig.
-Megigéred,hogy nem hagysz el?-bukott ki belőlem suttogva.
-Lucy...-nyögte nyakamba.
-Ígérd meg.-remegett meg a hangom.
-Megigérem!
Ujjait finom beakasztotta alsóneműm szélébe,de egy pillanatra felnézett mintha nem tudná mit szólok hozzá.Nem tudtam mit kéne tennem ezért lassan felemeltem a csípőmet mire egy gyakorlott mozdulattal egyszerűn letolta a könnyű anyagot.Nem tudtam mi járhat a fejében de a vágy ami bennem keletkezett az érintésére elviselhetetlen volt.Mohón egyre többet és többet akartam.
Minden porcikám lüktetett.Éreztem ahogy fölém kerül, és leveszi rólam a 
pólót.A polóját.Teljesen ellazult a testem.Kezeimet vállára csúsztattam.. csak a bőre simaságát éreztem meg izmait amint megfeszülnek...
nincs rajta semmi.Kissé idegesen elhelyezkedik, és a szája ezúttal megtalálja a számat. 
Az ajkai olyan puhán simultak az enyémekhez,hogy a szenvedélytől elnyílt a szám ezzel teljes hozzáférése lett a nyelvemhez.Kísértetiesen mintha egymásnak találtak volna ki bennünket.Ettől a gondolattol kissé kirázott a hideg...Hangosan levegő után kaptam és szinte érzem amint a fejében több száz gondolat civakodik egymással,de a teste a testemhez tapadt és tudtam innen nincs visszaút.Hallom, amint lehúzza a boxerét...A 
sarkammal tolom lefelé, segítek neki, és élvezem, ahogy a combjaim között 
érezhetem fedetlen testét.
Megfeszül, és keménységet érzek odalent. Egész apró 
mozdulatokkal fel-le csúszkál, simogat a testével. Aztán izgatóan megszólal: 
- Ugye szedsz 
fogamzásgátlót...? 
- Igen - felelem suttogva.
A könyökére támaszkodva fölém hajol. Érzem, hogy nézi az arcomat, bár 
biztos nem lát szinte semmit, mint ahogy én sem őt. 
- Tökéletes - mondja, és mosolyt hallok a hangjában. 
Belém hatol. 
Majdnem felkiáltok, mert nem csúsztatja be egészen, és már ki is húzza. 
Szinte fájt a sóvárgás. De nem sokáig. Újra belém hatol, most beljebb, hogy 
szokjam a méretét, mielőtt ismét kihúzza. Így próbál megörjíteni, újra és újra, 
kicsit beljebb és beljebb, egyre jobban felizgat, amíg már szinte sikítok. 
- Mondd ki! - súgja és édesen kínozva gyors, apró mozdulatokkal 
csúszkál ki-be. Belemarkolok a hajába, és a számhoz húzom a száját. A 
számmal, a nyelvemmel, csókkal könyörgök, hogy érezze, mennyire vágyom 
rá. Az ajkába harapok, és megemelem a csípőmet, hogy egészen magamba 
fogadjam végre. De ő visszahúzódik, és megint csak egy kicsit adja oda 
magát. 
- Mondd ki! - szólt rám. 
Már zihálok a vágytól, az izmaim lüktetnek egy orgazmus küszöbén vagyok basszus! Kinyírom esküszöm kinyírom ha vége!
A combjaimmal szorítom a csípőjét, és egész testemmel könyörgök. De 
ellenáll, és nem hatol belém egészen, csak egy kicsit, aztán visszahúzódik.
Megint.
- Mondd ki! - ismétli harmadszor.
Gyengéden beleharapok nyakába,mire egy elfojtott nyögés szakad fel belölle,és elhaló lélegzettel a fülébe súgom, amit
hallani akar:
-Kérlek! 
Fölém hajol és persze a sötétnek köszönhetően nem látom az arcát de egyszerűen tudom,hogy ott virít az arcán az az önelégült vigyora.Amivel annyire elragadó,hogy az már szinte fáj.Lassú csókot lehel ajkaimra és most végre, végre egészen, mélyen belém 
hatol. 
Elakad a lélegzetem egy pillanatra.
Erőteljesen mozog bennem, érzem, milyen 
hatalmas, milyen kemény, egészen kitölt belül, és egyre közelebb jutok a csúcshoz.
Az ajka az arcomat, a nyakamat cirógatja, aztán a melleim között 
bizserget. Forr a vérem, amikor a melleimet keresi a szája. Ívben 
megfeszül a hátam, az arca felé emelem a mellkasomat, hogy érezhessem a 
forró száját, a lágy nyelvét. 
- El sem tudod képzeln mióta vártam erre. - suttogta halkan.Mintha nyomatékosítani akarná az elöbb elhangzottakat, 
még keményebben mozog bennem, és a mellembe harap. 
- Gyere, élvezz, élvezz el,- mormogja,szinte már kérlel.
Több se kell nekem. Lüktetve átadom magamat az orgazmusnak.Szinte levegőhöz sem jutok, annyira heves. Érzem, ahogy a 
testem az övére tapad, belül szorítom, ő pedig zihálva egyre gyorsabban 
mozog, aztán hirtelen megdermed. 
- Lucy.. - nyögi a nevemet, és belém élvez, érzem a forróságát, a 
szenvedélyét. 
Lelassul a mozgása, de bennem marad, és még mindig lüktetve szorítom 
őt belül.
Egyszerűen féltem.Féltem ha elengedem akkor felébredek otthoni ágyamban csapzottan ebből a csodálatos álomból.
Néhány varázslatos percen át így fekszünk, összeolvadva. 
Teljesen ki vagyunk merülve, egymásba gabalyodva pihegünk. A karjára 
támaszkodik, az arcát a nyakamhoz simítja, és a fülem mögött puhán, 
megcsókol. Nem szól semmit, csak a forró lélegzetét érzem a 
bőrömön.
Ellentmondásos érzések küzdenek bennem. Sosem gondoltam 
volna, hogy ilyen pillanatokban képes lennék édesdeden elaludni. 
Pedig dehogynem.

Mindig is utáltam amikor arra kell felkelnem,hogy a napsugarak csak úgy szikráznak az ablakon.
Baromira fáj a fejem.
Szinte érzem amint a fekete hajgumim amit tegnap este a csuklómon hagytam,nagyjából teljesen elszorította azt.
A tegnap este!
Csak úgy özönlenek a képek a fejembe.
Jesszusom mit tettem!
Ekkor muszáj volt már felülnöm.
Még mindig abban a bizonyos szobában ültem abban a bizonyos fekete polóban aminek még mindig menta illata volt.
De akkor miért vannak rajtam a ruháim?
Ez az egész sehogy sem stimmelt.
Lehet,hogy csak egy álom volt.
Persze,ez a logikus magyarázat!
Gyorsan berohantam a fürdőszobába majd hideg vizzel megmostam az arcom utána a mosdókagylón támaszkodva meredtem a tükörbe.
Csak egy álom.Mekkora hülye vagyok,hogy azt képzeltem valóság volt,hiszen akkor meztelenül éprednék és ő is itt lenne velem,nem?
A folyosón végig surranva bekukkantottam az egyetlen szobába amelyet még ismertem a sajátomon kívül.
Justin szobája kongott az ürességtől,ágya olyan precizitással volt bevetve,mintha egy katalógusból rendelték volna és még soha senki sem aludt volna benne.
Leérve a földszintre igazából fogalmam nem volt merre találnék meg bármit is.
Amire nem vágytam:Justin.
Amire vágytam:Egy vajas piritós.
Mint kiderült az itteni konyha egybe olvadt a nappalival.
Mikor már majdnem elértem a hűtőt megdermedtem.
-Látom óhajtottál végre felkelni.-morogta Justin,majd az éppen olvasott papírhalmot az asztalra hajította.
-Neked is jó reggelt.-feleltem bizonytalanul.
Fogalmam nincs,hogy tegnap álom volt e vagy valóság.
Justin még mindig nem vette le a szemét rólam,mintha mondani akart volna valamit,csak nem tudta hol kezdjen hozzá.
-Úgy egy óra múlva megtisztelnél ha elkészülnél mert fontos találkozóra megyek és mivel bebizonyítottad,hogy kèptelen vagy egy helyben maradni így képtelen vagyok magammal vinni.-sóhajtott elgyötört képpel.
Mikor próbáltam teljes testtel felé fordulni a mellkasomba hirtelen fájdalom hasított.Hangosan felszisszenve kaptam oda a kezem.
A fekete pólót elhúzva a nyakamtól meredten bámultam a fájdalom okozójára.
Egy harapásnyom.
A mellemen!
Megrökönyödve néztem fel az előttem álló srácra.Ezek szerint nem álom volt.
-Te megharaptál?!-kerekedtek el a szemeim.
És ott volt megint.
Az a jól ismert szívdöglesztő vigyor az arcán.
-Azt hittem el felejtetted már.-vont vállat lazán,bár kissé feszengett is láthatóan.-Amúgy mintha te olyan ártatlan lennél.
Ezzel tekintetét elfordította és én a nyakára meredtem.Pirosas kékes foltok borították,eltűnve polója szegélyénél.
Kiszívtam a nyakát.
Jujj.
-Az az igazság,hogy beszélnünk kéne valamiről.-vakarta meg tarkóját.Látszólag zavarban volt.Ez nagyon új volt nekem.
-Beszélj.-vontam vállat majd letelepedtem vele szemben egy másik hófehér kanapéra.
-Figyelj..-hunyta le egy pillanatra a szemeit.-Nem én vagyok a megfelelő személy neked.Tudom,hogy vannak gondjaink és azt is tudom,hogy majdnem mindig veszekszünk.Tudom,hogy nem bírnám ki ha valaki más hozzádérne.Vagy akár csak rád nézne!De én képtelen lennék megadni neked azt amit szeretnél.Én-én nem lennék képes úgy szeretni téged ahogy te gondolod.Én ebben sosem voltam jó és akár mennyire jó volt a tegnapi esténk és az sem számít,hogy bármikor megismételném.Én mindent elrontok nem vagyok alkalmas egy kapcsolat fenttartásához sem.Akár mennyire szeretném nem lehet.
Ne haragudj...

Dermedten ültem.Észre sem vettem,hogy eddig vissza tartottam a lélegzetemet is.
Mit éreztem abban a pillanatban mikor Justin Bieber szemeibe néztem?
Dühöt,haragot,csalódottságot.
Még is magamra haragudtam a legjobban.Azt mindig is tudtam,hogy egy szemétláda aki játszik csak mások érzéseivel,de hogy hazudott nekem ez valamiért jobban felkavart az összesnél..
-Hét óra.-mondtam.
-Tessék?-kérdezte Justin.
-Ennyi időbe telt mire elhagytál engem.
Keserűség és bűntodat kúszott az arcára.
-Lucy...-kezdte,de feltartottam a kezemet,hogy elhalgattassam.
-Lássuk mennyi időbe telik,hogy elfelejts!
Majd sietősen elhagytam a szobát.

25 megjegyzés:

  1. issstenem *0* tokeletes resz lett <3 hamar kovit.
    /valamiert nem enged az elozol resznel tovabb leptetni es azt jelzi nincs tobb resz es csak akkor latjuk ha visszalepunk a fooldalra../

    VálaszTörlés
  2. Belissima *-*
    imádom, folytasd hamar :)

    VálaszTörlés
  3. Végree :) Úgy vártam már a részt és ez valami fantasztikus lett *-* Arra viszont nem számítottam, hogy Justin megfekteti Lucy-t... Imádom ♥♥ A kövire ne kelljen ennyit várni pls ^^

    VálaszTörlés
  4. Ez egyszerűen fantasztikus lett,tökéletes.Siess:)

    VálaszTörlés
  5. JóNagyon jó lett ez a rész is :) A küvetkezővel siess :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett , várom a kövit😍

    VálaszTörlés
  7. Fantasztikus lett. Siess a következővel :-)

    VálaszTörlés
  8. Áhhh de jóóó rész
    És a végee *.* Meghaltam *.* 😍😍
    Gyorsan a köviit 😚😚

    VálaszTörlés
  9. Uramatyáááám!Jaj de régen vártam erre!Kérlek folytasd hamar! :333

    VálaszTörlés
  10. Lesz folytatás? Ma találtam és máris kiolvastam nagyon tetszett. Remélem tovább írod -FS

    VálaszTörlés
  11. Bárcsak gyakrabban hoznál részeket! imádom ! :)

    VálaszTörlés
  12. Általában nagyobb szünetekben szokásom hozni!:))

    VálaszTörlés
  13. A mostaniban az In The Hellbe megprobalok uj reszt hozni ide feltehetoleg a teli szunetben vagy ha hamarabb jon valami jo otletem

    VálaszTörlés
  14. Ááá!! Most nem rég kezdtem olvasni a blogodat de egyszerüen imádom!!! Nagyon várom a kövit!;D

    VálaszTörlés
  15. Aztakurva*-* kibaszott jo lett
    Siess a kovivel

    VálaszTörlés
  16. Huh mar ugy vartam siess kovivel *-*

    VálaszTörlés